A hétvégén az Erdőtelki Kolostor és Elvonulóközpontban három napos csendes mettā elvonulást vezethettem.
Három napig majdnem megállás nélkül zuhogott az eső és a fizikai világban történtek más nehézségek is (az egyik parkoló autó kereke teljesen elsüllyedt a felázott földben, csak traktorral lehetett kiszabadítani, és meg is sérült emiatt; a fiam beteg volt és innen a távolból próbáltam érzelmileg elérhetőnek maradni a számára).
Mégis (vagy épp ezért), a fizikai nehézségek és a velük való törődés mellett az ülő- és járómeditációkban igen erős volt a jelenlét.
A mettát tanultuk és gyakoroltuk. A mettā meditáció egy vizualizációs meditációs technika, amely során kapcsolódunk a magunkkal és másokkal érzett együttérzés folyamatával. Az együttérzés tudatosság nélkül valójában csak egy gondolat, érzéssé akkor válik, amikor a testben is meg tudjuk jeleníteni, és teljes lényünkkel érezzük az adott érzelem energiáját. Jelenlét és tudatosság nélkül összecsúszunk, azonosulunk az érzéseinkkel és csak sajnáljuk magunkat. Ha azonban képesek vagyunk megfigyelőként jelen maradni (ebben sokat segít a samatha és a vipassanā meditációs gyakorlás), akkor megélés után lehetővé válik, hogy ezeket a valódi érzelmeket elengedjük, és így létrehozzuk a bölcs szívet, azaz a megértés az érzelmek együtt bölcsességet hoznak létre.
És ilyenkor csodás történnek. Képessé válunk régi, akár már nyugati terápiákban megdolgozott érzelmek újraidézésére, átélésére és végleges elengedésére. A gyakorlott meditálók eljutnak önmaguk gyógyításáig is, megtanítva magukat arra, hogy hogyan engedjenek el egy megdolgozott érzelmet, és hogyan védjék meg magukat az élet helyzeteiben: visszamenőleg a feldolgozott történetek átírásával, és ezzel a történetek jövőbeni alakulásának aktív alakítójaként megjelenve.
És persze a csodák a hétköznapi életre is kiterjednek: időszakokra kisüt a nap mégis, a sérült autót javítják, közben sokan éreznek együtt azzal, akivel mindez történik, aki így talán olyan érzelmekhez és elfogadáshoz jut, amely segíti őt a következő életszakasz nehézségeinek átélésében és meghaladásában. És az otthon szenvedő beteg kamasz is tanul a fájdalomból: egyre több dolgot kell egyedül megoldani, lassan felnőtté leszek. Felmentés születik az anyának és a tanítónak, el lehet engedni a bűntudatot, annak az érzését, hogy minden körülöttem lévő nehézség felelősségét magam vigyem, minden megoldódik, ha a tudatosság, az együttérzés és az érzelmek elengedésének szándéka vezérel bennünket.
Hálás vagyok Mindenkinek, aki ennek az élménynek a létrehozásában, ezeknek a tanításoknak a megjelenítésében a jelenlétével segédkezett.